Širava: üdülőhely Zemplénben
Kelet Szlovákiában, a sátoraljaújhelyi határátkelőtől úgy 60 km-re van egy tó, amiről Magyarországon kevesen tudnak, pedig a szlovákoknak olyasmi, mint nekünk a Balaton. Rengeteg szálláshely, étterem és egyéb turisztikai attrakció van a partján lévő üdülőfalvakban.
Ez Európa 12. legnagyobb tava, és a partján fekszik a Vihorlát-hegység, amivel együtt nagyon szép látványt nyújt. A tó szlovák neve Širava (ejtsd: sirava) ami olyasmit jelent, hogy széles tó, de azt is mondják rá, hogy "a szlovák tenger". Egyébként ez a tó nem más, mint a Zempléni víztározó, mely az 1960-as években épült. Magyarországon, a zempléniek között ismert ez a hely, sokan voltak is itt, de Borsod-Abaúj-Zemplén megye többi részén - például Miskolcon - szinte teljesen ismeretlen.
Sátoraljaújhelyi gyermekkoromban én is jártam itt, de már csak halványan emlékszem valamire belőle. Hideg volt a víz, kavicsos a part, és sétahajóztunk. Most valahogy újra eszembe jutott, és feleségemmel meg kisfiúnkkal ide mentünk egy 4 napos kirándulásra.
Itt következik az élménybeszámoló.
2015. Október végén indultunk egy szerda délután. Sátoraljaújhely mellett léptük át a határt, és onnan körülbelül egy és egy negyed óra alatt értünk a célhoz. A rövid távolság ellenére, azért ilyen hosszú az út, mert át kellett menni 5-6 falun és 2 nagyvároson: Tőketerebesen és Nagymihályon. Tőketerebest ki lehetett volna kerülni, de véletlenül keresztül mentünk rajta.
Az utak minősége nem rossz, de ha nem GPS-el megy az ember, akkor nagyon át kell tanulmányozni a térképet, mert nem egyszerű. A jelzőtáblákra ne nagyon számítsunk. Nincsenek olyan jól kitáblázva az úti célok mint Magyarországon. Az is zavaró, hogy a települések nevei csak szlovákul vannak kiírva. Nagymihálytól nincs gond, mert ott már szépen ki van táblázva, hogy Z. Širava ( Zemplýnská Širava). A város után pedig végig a parton kell menni és jönnek sorba az üdülőfalvak.
A második falut, Ungtavast (szlovákul: Kaluža) választottuk. Ez látszott a legnépszerűbb helynek a parton. Itt van a Širava Termál Fürdő is (Thermalpark Šírava), és egy mélyen benyúló félsziget, ami a képeken gyönyörű látványt mutatott. Az Euro Panzion Salaš nevű helyen szálltunk meg, aminek az étterméről jó véleményeket találtunk az interneten, és a képek alapján a szállás is hangulatosnak tűnt. Egy több emeletes, gerenda szerkezetű épület a tóra néző ablakokkal.
Már közvetlenül érkezésünk után kiderült, hogy a hely rosszabb, mint amilyenre számítottam. Nincs recepciója, így a pincér fogadott minket. Nem viselkedett konkrétan bunkón, de udvariasan sem. Olyan volt mint sok hazai vendéglátóhelyen is tapasztalni lehet: kiszolgálnak ugyan, de érzed, hogy zavarsz. Elkérte a személyigazolványomat, rögzítette az adataimat, ideadta a szobakulcsot, és várta, hogy fizessek. Megkérdeztem, hogy kötelező-e most fizetnem, vagy lehet elutazáskor is. Látszott rajta, hogy nem biztos a dolgában, de azt mondta: "ako vy chcete" (ahogy Ön akarja). Mondtam, hogy akkor inkább a végén.
Szerintem jobb távozáskor fizetni, mert akkor a borravaló reménye javíthat a szolgáltatás színvonalán.
A szoba első ránézésre, bár kicsinek, de jónak látszott. Egy dolog viszont azonnal feltűnt, amikor beléptem: bántóan erős légfrissítő szag. Gyorsan kinyitottam az ablakokat, és kitettem a párkányra a légfrissítőt, de már rosszat sejtettem. Gondoltam, hogy nem egyszerű ízléstelenségből tett ide valaki egy ennyire erős illatosítót. Nem kellett sokat találgatni, mert hamar megnéztem a fürdőszobát is. Ahogy a szellőztetéssel veszített erejéből a légfrissítő szaga, máris kezdte elfoglalni pozícióit a lefolyóból származó szennyvíz bűz. Tudom, hogy sokan az azonnali távozás mellett döntöttek volna, de mi fáradtak voltunk, és egyébként a szoba is, a fürdőszoba is tiszta volt. Gondoltuk, hogy ma még itt maradunk, és - ha az étterem színvonala is hasonló a fogadtatáséhoz, meg a szoba illatához, akkor - holnap átköltözünk egy nagyobb hotelbe. Azért azt még megkérdeztem a pincértől, hogy van-e alsóbb szinten is szabad szoba, mert gondoltam, hogy a szennyvíz szag csak a legfelső szintet érinti. Sajnos nem volt. Nem baj. Felcuccoltunk, és mentünk vacsorázni.
Az étterem hangulatos volt. Sok fa burkolat, és a helyi paraszti romantika díszítőelemei: függönyök, falterítők, használati eszközök stb. A háttérben halk szlovák népzene és mulatós zene váltakozott. Pisztrángot, sült krumplit, knédlit ettünk, és egészen jó volt. Semmi különös - a pisztráng egy kicsit túl is volt fűszerezve -, de az látszott, hogy rendes alapanyagokat használnak. A hal is friss volt, a krumpli sem fáradt olajban sült, tehát meg voltunk elégedve. Rendeltünk egy vörösbort, és az is ízlett. A vendéglőben rajtunk kívül volt 5-6 szlovák vendég, és egy angolul beszélő csoport is. Az is kiderült, hogy a pincér alapvetően nem gyűlöli a vendégeket, hanem túlterhelt. Egyedül vitte a több mint 50 férőhelyes éttermet úgy, hogy közben a recepciós feladatokat is ellátta teljes körűen, tehát vendégfogadást, telefonálást, foglalások rögzítését, számlázást, stb. Mindezt úgy, hogy a szálláshely is legalább 100 férőhelyes. Ehhez képest még igyekezett is kedves lenni. A szakácsok és a konyhalányok aranyosak voltak. A kisfiúnkkal próbáltak beszélgetni, és megkínálták keksszel.
Jól éreztük magunkat és nem is gondoltunk már arra, hogy szállást váltsunk. Pedig a fürdőszobai szag kicsit talán erősödött mire visszamentünk a szobába. Éjszaka kiderült még egy kellemetlenség: a belső falak gipszkartonból vannak, így időnként olyan érzésem volt, mintha a szomszéd szobában hörgő és krákogó vendég mellettünk feküdne az ágyon. Ennek ellenére egész jól aludtunk. Másnap, reggeli után kicsit beszélgettem a pincérrel. Kérdeztem, hogy szoktak e magyar vendégek előfordulni náluk? Azt mondta, hogy régen nagyon sok volt a magyar, de amióta bevezették az eurót, azóta olyan ritka, mint a fehér holló.
Nálunk sokan drágának tartják a Felvidéket, pedig ez nem igaz, illetve csak részben igaz. Nyugat-Szlovákia és a Tátra tényleg nagyon drága a magyar árakhoz képest, de ahogy keletre, és főleg dél-keletre haladunk, egyre alacsonyabbak az árak. Kassán például egy éttermi ebéd körülbelül annyi, mint Miskolcon vagy Debrecenben. A Sirava pedig még olcsóbb. A szállás például két fő részére (kisfiúnknak ingyenes) 30 euró/éj volt, az ebédek pedig átlagosan 13 euróba kerültek. Ebben volt 2 és fél adag főétel és egy leves.
A pincérrel szlovákul beszélgettünk, mert én tanulom a nyelvet, és igyekszem minden alkalmat megragadni a gyakorlásra. A feleségem próbálkozott angolul kérdezni valamit, de kiderült, hogy ezzel itt nem sokra megy.
A délelőttöt a szálláshoz közeli Medvedia Hora, (Medve-hegy) nevű közeli kis félsziget bejárásával töltöttük. Az elején található a Širava Termálfürdő, ami egy modern építmény, szinte közvetlenül a tóparton. Színvonalasnak tűnt, és elég sok vendég is volt, de nekünk most nem volt kedvünk kipróbálni. Elmentünk mellette, és hamar elértük a Hotel Gránitot, ami a félsziget közepét uralva nagyon impozáns látványt nyújtott a fotókon. Biztosan éjjel-nappal gyönyörű a tó mindkét oldalára nyíló kilátás az emeleti szobákból, de így élőben méginkább látszott, hogy miért nem itt akartunk megszállni. Ez egy rosszul karbantartott, szocializmusból visszamaradt, panelszerű építmény, málló vakolatrészekkel. Belülről már nem is voltunk rá kíváncsiak. Inkább lementünk a partra. Itt volt egy nagy füves rész, kis vendéglátóhelyekkel, amelyek valószínűleg csak nyáron tartanak nyitva, mert most nagyon elhanyagolt volt minden. Nyáron ez lehet itt a legnépszerűbb fürdőhely, mégis az egész infrastruktúrájára az elmaradottság jellemző. A játszótéren például ugyanazok a mászókák, csúszdák voltak, amik még a rendszerváltás előttről maradtak, és olyan rossz állapotban, hogy a kisfiúnkat nem is mertük felengedni egyikre sem. Ilyenekkel nálunk már nem lehet találkozni, de Szlovákiában sem máshol. Pedig hemzsegnek itt nyáron a turisták.
Maga a part nekünk most is tetszett, mert tudtunk kavicsokat dobálni, és az egészet kagylóhéjak borították, amik ropogtak a cipőnk alatt. Fürdőzésre viszont úgy tűnt, hogy még kevésbé alkalmas, mint amilyenre emlékeztem. Nem kavicsos a partja, hanem köves. Tojás nagyságú kövek, amiken járni még túracipőben is nehéz, nemhogy mezítláb. Furcsa, hogy mégis olyan sokan jönnek ide fürödni. Lehet, hogy arrébb, a termálfürdő mellett kiépítettek egy könnyebben járható partrészt. Ott most lápos volt, de talán csak azért mert nincs karbantartva ebben az évszakban.
Továbbmenve rövidesen elértük a félsziget csúcsát. Ezt a részt - ami egyébként a legjobb adottságú területe az egész Širavának -, az Eurobus Hotel foglalja el. Igazán meglepődtünk, hogy ennek is milyen korszerűtlen, szocializmust idéző, elhanyagolt épülete van. Bementünk egy kávéra, ami nem túl jól sikerült (porkávé lehetett) de nem ezen csodálkoztunk a legjobban, hanem azon, hogy az ebédlő terasza a gyönyörű kilátás ellenére csúnyán omladozott, és koszos volt. A személyzet egyébként nagyon kedves itt. Az egyik recepciós hölgy magyarul is beszélt kicsit. Ezután még lementünk a hotel alatti sziklás partra, ami szép volt, ebben az évszakban is.
Délután vásároltunk egy kis élelmiszert Nagymihányban. Ez a Širava-part legnagyobb városa, körülbelül akkora, mint Cegléd. Amennyit láttunk belőle, abból ítélve egy élhető, kellemes kisváros. Nem csak a nagy tó és a Vihorlát-hegység közelsége, hanem rendezettsége és infrastruktúrája alapján is. Turistatérképet akartunk venni a másnapi kiránduláshoz, így véletlenül eljutottunk a helyi plázába is, ami meglepően nagy, és gazdag a város méretéhez képest. Nyáron biztosan megtöbbszöröződik a lakosság. A plázán belül egy jól ellátott könyvtárban vettük meg a térképet. Nyelvgyakorlás céljából beszélgettem egy keveset az eladókkal. Megkérdeztem, hogy tudnak-e ajánlani valami könnyen olvasható kortárs regényt. Nagyon kedvesek, készségesek voltak.
Tudom, hogy sokan azért nem utaznak Szlovákiába, mert a szlovákok nem szeretik a magyarokat. Több ismerősömtől is hallottam már ezt. Ebben lehet igazság, de azt fontos megemlítenem, hogy mi személyesen nem találkoztunk még ennek a jelével. A közelmúltban háromszor voltunk több napos kiránduláson a Felvidéken: egyszer a Magas-Tátrában, egyszer az Alacsony-Tátrában, most pedig itt. Ezek során még olyat sem tapasztaltunk, hogy valaki csúnyán nézett volna ránk. Lehet, hogy ez azért van, mert a szlovákok mostanában nagyon sokat járnak Magyarországra bevásárolni, illetve nyaralni a gyenge forint és a jó termálvizünk miatt.
A szálláshelyünkre visszatérve örömmel észleltük, hogy teljesen megszűnt a szennyvízszag (már délelőtt is enyhébb volt). Az éjszaka is jobban telt, az előző éjjel áthallatszó vendég valószínűleg már elutazott. Mindez együtt erősen megnövelte a szállás színvonalát. Hát még, amit a reggelinél tapasztaltunk: az eddigi idősebb, fáradt felszolgálót fiatal, életvidám pincérnő váltotta. Az a típus, akinek mindenkihez van egy kedves szava, vagy mosolya. Megjelenése hatalmasat javított az étterem hangulatán. Minden kellemetlenség odalett tehát. Szinte kifogástalanná vált a panzió. Ha két nappal később érkezünk, lehet, hogy nem is tudtam volna semmi negatívumot írni. Valahogy így fordulhat az elő az, hogy egyazon szálláshelynek lehetnek 100%-osan elégedett, és akár egészen felháborodott vendégei is az internetes vélemények alapján.
Reggeli után elindultunk mai úti célunkhoz, a Vihorlát Tengerszemhez (szlovákul: Vihorlat Morské Oko). Körülbelül húsz perces autóút, végig a tó északi partján, majd erdős vidéken, takaros kis falvakon át. A tengerszemig nem lehet autóval felmenni. A hegy lábánál van egy nagy parkoló, ahol az évszakhoz képest sokan voltak. Öt szlovák, egy cseh, és két magyar rendszámú autó rajtunk kívül. Ez lehet a környék legnépszerűbb turista célpontja. A parkolótól tíz perces séta a tengerszem, már bent az erdőben, de aszfaltozott úton.
A tó élőben még szebb, mint amire a képek alapján számítottunk. A körülötte lévő változatos erdő szép színeket, és különleges hangulatot ad neki. A gyerekek örömére a tóban hemzsegnek a nagyméretű halak. Szinte egymást érik, és nem félnek az embertől mivel tilos itt a horgászat. Később megtudtam, hogy ezek domolykók. A tó környéke ideális egy kisebb túrázáshoz. Az egyik oldal könnyen járható, babakocsis kiránduló családokkal is találkoztunk itt. A másik oldala viszont nehezebb terep: meredek hegyoldalak, köves részek és patakmedrek, amiken kis hidak illetve pallók vezetnek át. Nem volt hosszú túra, legfeljebb 6 kilométeres, de annál változatosabb.
Másnap, elutazásunk napján már nem mentünk sehová a Sirava környékén, pedig lett volna még bőven látnivaló (például a Vinnéi-vár). Mégis inkább úgy döntöttünk, hogy hazafelé, Miskolcra Kassán keresztül megyünk, és ott töltjük ezt a napot.
Az Aupark nevű bevásárlóközpont mélygarázsában parkoltunk le, és onnan sétáltunk az óváros felé. Már vagy 10 éve, hogy legutóbb itt jártam, és az óta talán még szebb lett a város. Tiszták és jó állapotban vannak tartva azok a régi polgári házak, amelyek Kassa arculatát meghatározzák. Sokat üldögéltünk a Dóm mögötti parkban, amíg kisfiúnk egy szlovák kislánnyal galambokat hajkurászott. Természetesen bementünk a Dómba is, ahol annyi kulturális érték van, hogy el lehetne tölteni napokat, de mi most csak 10 percet nézelődtünk. A gyerek kezdett hangoskodni, és ez egy templom, ahol imádkozó emberek is vannak.
Továbbmentünk a sétálóutcán, és a Nemzeti Színháznál elkanyarodva megkerestük a Camelot nevű éttermet, amit az interneten néztünk ki, szintén a vélemények alapján. Nem csalódtunk benne. A kiszolgálás, a helyszín, és az ételek minősége is a vendéglátás csúcsa volt. Itt már tudtak angolul is a felszolgálók. Magyarul nem, pedig azt mondta az egyik pincér, hogy elég sok magyar jár ide. Ezt mi is tapasztaltuk. A hivatalos adatok szerint Kassán már csak 10% a magyarság aránya, mégis annyi magyar szót hallottunk, mintha legalább 50% lenne. Ebéd után még eltöltöttünk egy kis időt a helyi parkban, ahol volt egy nagy játszótér, aztán indultunk haza.
Így ért véget Kelet-szlovákiai kirándulásunk 2015, október 31.-én.
Ha neked is van Širava-i élményed, és szeretnéd megosztani, küldd el az info@sirava.hu címre.
Sirava vélemények
Különböző, szlovák szállás oldalakról, a Facebook-ról, a booking-ról és egyéb helyekről folyamatosan gyűjtjük iaz idegen nyelvű (főleg szlovák és angol) véleményeket, magyarra lefordítva.
Az euró bevezetése óta nem sok magyar turista jár erre, mert nálunk sokan azt hiszik, hogy ez a rész is olyan drága mint Nyugat-Szlovákia (valójában olcsóbb mint Kelet-Magyarország), így magyar nyelvű vélemények nem nagyon találhatók az interneten a Sirava környékéről.
Ajánlott szálláshelyek máshol.
Észak-Magyarország egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja a Miskolchoz tartozó üdülőváros: Miskolctapolca. Egy általunk ajánlott színvonalas és barátságos szállás, Miskolctapolca egyik legszebb részén helyezkedik el: Tapolca Fogadó és Kemencés Kisvendéglő.